|
|
|
|
|
|
Stresszes mindennapjaink leküzdése
|
|
|
|
Először is, definiáljuk a stresszt és azt, miként hat szervezetünkre. Mindeddig nem tudtuk, hogy a stressznek igen komoly hatása van a testben. A stressz sokkal mélyebbre hatol, mint ahogy azt mi hisszük, könnyen képes megváltoztatni a szellemi és fizikai jólétünket is, főleg akkor, ha hosszú ideig stresszhatásnak vagyunk kitéve.
Dióhéjban, a stressz egy olyan mentális vagy fizikai gát, ami lehetetlenné teszi a relaxációnkat, ami elengedhetetlen szervezetünk számára. A stressz fizikai, illetve kémiai ingerek, továbbá kedvváltozás, mentális és környezeti zavarok is kiválthatják. Mindezekre szervezetünk stresszes hatásokkal reagál, pl. megemelkedik a vérnyomás, szapora a légzés, több hormon termelődik feleslegesen (pl. adrenalin), izmok a normális izomtónustól eltérően jobban feszülnek, stb.
Az egyik leggyakoribb testi válasz a stresszre a „küzdj, vagy menekülj” reakció, ami testünk gyors és automatikus válaszát jelenti. Ennek a válasznak a segítségével egy úgynevezett magas készültségi szintre lép testünk, ami segít abban, hogy környezeti változásokra megfelelően tudjunk reagálni. Ugyanakkor a történelemben még sosem áramlott ennyi információ az ember felé, mint manapság. Nap, mint nap rengeteg apró jelet kell észlelni, közlekedés, szabadidős tevékenység, munkavégzés során, továbbá a média és a telekommunikáció is hozzájárul ahhoz az információ dömpinghez, ami terhel bennünket. Mindezek felett még rengeteg nem verbális jel is érkezik, amit csak tudatalattink észlel.
Kutatások azt állapították meg, hogy egy adott időpillanatban maximum 7-8 bitnyi információt vagyunk képesek feldolgozni, ami azt jelenti, hogy miután a 7-8 bitnyi szabad hely elfogyott, az összes többi információ a „küzdj, vagy menekülj” reakciót váltja ki még akkor is, ha mi azt nem érzékeljük, hogy vészhelyzetbe kerültünk.
Manapság a modern, sokkal stresszesebb körülményeink biztosítják nekünk azt a kényelmetlen helyzetet, hogy a „küzdj, vagy menekülj” reakció, sokkal hosszabb ideig legyen jelen szervezetünkben, mint ahogy azt igényelnénk. A túlműködéshez azonban hozzászokik agyunk, emésztőrendszerünk, immunrendszerünk, ami azt eredményezheti, hogy teljesen immúnissá válik testünk erre a „küzdj, vagy menekülj” reakciójára. Ez azt jelenti, ahelyett, hogy csökkentenénk a stresszt magunk körül, inkább hozzászokunk. Azonban ez nem olyan hozzászokás, ami pozitív, ugyanis a stressz továbbra is kihatással van a szervezetünkre, csupán nem veszünk róla tudomást. Ez rövidtávon akár jó is lehet, hiszen úgy érezhetjük, ehhez is hozzászoktunk, egyel kevesebb dolog, ami miatt aggódnánk. Ugyanakkor hosszú távon ennek kihatása van egészségünkre. Az ingerküszöbünk növekedése okozhat elhízást, álmatlanságot, memóriazavarokat, kardiológiai problémákat, emésztési problémákat, és a nem megfelelő tápanyag-kiválasztást. Megemeli az ingerületátvivő anyagok koncentrációját, az ásványi anyagok felvételét, ezzel felborítva azt az egyensúlyt, amit homeosztázisnak nevezünk.
Alapesetben stressz hatására annyi történik, hogy agyunk egy jelet küld a mellékveséknek, termeljenek kortizolt, és adrenalint. Köztudott ezekről a hormonokról, hogy erős hatásuk van, túltermelődésük, veszélyes lehet. A kortizol például lelassítja azokat az életműködéseket, amikre egy vészhelyzetben nincs közvetlenül szükségünk, ugyanakkor nagyon fontosak a mindennapi jólétünk fenntartásában. Megváltoztatja az immunválaszt, nem küld elég fehérvérsejtet a fertőzések helyére, tartalékolja azokat, lassítja az emésztést, csökkenti a reproduktív és kiválasztó szervek működését. Lassítja a növekedést, a csontokban a kálcium és magnézium raktározását, stb. Mindezek létfontosságú dolgok, ha megfelelően fenn akarjuk tartani egészségünket. Amennyiben viszont a stressz-hatás nem szűnik meg teljesen, a kortizol nevű hormon állandóan termelődik, aminek az lehet az eredménye, hogy elhízunk, immunrendszerünk rendkívül legyengül, csontjainkba nem épül be elég kálcium és magnézium, kiválasztásunk nem lesz megfelelő, ezen kívül sok egyéb zavart is okozhat.
Származzon bárhonnan a stressz – akár étel, akár a munka, akár személyes kapcsolataink, nagyobb életmódbeli változások, egy családtag halála váltsa ki azt – mindig ugyanazt a stressz-választ kényszeríti ki szervezetünkből. Minél hosszabb ideig vagyunk kitéve ezeknek a stresszeknek beavatkozás nélkül, annál hamarabb érünk a belefáradás stádiumába. Testünk saját védelme és öngyógyító funkciója legyengül, és nem képes ellátni feladatát.
Minden ember egyedi. Mindenkinek más a stressz reakciója a mindennapi életben. Egyesek természetes módon reagálnak a stresszre, és jól tűrik azt, mások nagyon érzékenyek a stresszt kiváltó dolgokra. A stressz-kezelés képességét, az élettapasztalatok is befolyásolják. Azok, akik gyermekkorukban rengeteg stressznek voltak kitéve, felnőtt korban is sokkal érzékenyebbek lesznek.
Manapság rengeteg kémiai mérgezésnek vagyunk kitéve. A kémiai anyagok jó része mesterséges hormonként hat szervezetünkben. Ezekhez hozzátársul az információáradat, mely túlterheli idegi „autópályáinkat”, és ezek együtt képezik a mindennapi stresszt bennünk. Ugyanakkor képesek vagyunk felismerni magunk körül a stresszt kiváltó dolgokat, és meg tanulhatunk bánni velük.
A stressz csökkentése, esetleg teljes megszüntetése nagyon kifizetődő dolog, mivel a részlegesen stressz-mentes test képes saját magát gyógyítani, és jóval hatékonyabb annak védelmi rendszere is. Vegyük csak a csonttörés esetét: az orvos visszahelyezi eredeti helyére, de a csont regenerálja saját magát.
A SCIO segít megfelelően kezelni szervezetünk válaszát a stresszre, és megtanít minket arra, hogyan kontrolláljuk saját magunk a stresszre adott válaszainkat.
(forrás: sciobiorezonancia.hu)
SCIO stressz csökkentésre időpontot kérhet központunk telefonszámain.
061/209-3661 és 0630/40-20-287
|
|
